Őserő

Port kavart a köd,
Ahogy vörös foszlánya lengedezett a szélben,
És magasba röppent a madár.
Megijedt a széltől.

Indiánfüst szállt, gomolygott fölfelé,
S az őszi falevelek örvényében
A Szellemet idéző suttogás elől
Vadlovak szaladtak.

Az erő életre kelt a színes rettegésben.
Zivatarpárna borult az égre,
Tűz lobbant a parázsból,
Villám csattant némán.

Halvány sugártőr döfte át a szürke felhőket.
Vérük nem hullott a Földre.
A derengés elült,
A dobogás megmaradt.