Fekete volt a világ.
Nem volt fény,
Nem volt árny,
Egyedül volt a lány.
Dermedten állt.
Lélegzet.
Nem tudta él-e.
Lélegzett.
Magába húzta a tér.
Vákuum,
Nincs érzet,
Csak elképzelt élet.
Szél hangja szállt.
Érezte.
Kezébe fogta.
Érzet-e?
Piros volt az alkony.
Törött szín.
Kéklő víz,
Fagyott szilánktürkiz.
Világos lett.
Sötét.
Némaság zúg.
Sörét.
Esőfelhő kúszik.
Fél a Nap.
Erőtlen.
Árnyék hull a földre.
Remeg a hang.
Kiállt.
Villan a kép.
Kiált.
Szíve összeszorul.
Fény vakít,
Ég dörren,
Elmosott alak könnye.
2009. szeptember 22., kedd
Szívdobbanás
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
