Pördül a szoknya,

Koppan a cipő,

Lassul a lépés, hogyha

Őszre fordul az idő.

Elhalkul a zene,

Véget ért a tánc,

A rádió még recseg,

De elköszönt a pár.

Éji rém

Nappal oly békés-bájos

Kacagástól hangos a város

De ha ráteríti leplét az éj

Minden lélek érzi hogy fél

Rémek ébrednek nesszel-zajjal

Az erdő most oly nyughatatlan

Sír a gyermek, hívja az anyját

De a farkas üvölt, most vadászni jár

A gyermek hiába reszket az ágyban

még a felnőttek sem elég bátrak

Félnek felemelni, megölelni

Csak a sírás, az igazán megijeszti

Árny oson a tűzfalon

Bekúszik az ablakon

Éles karmával a falon kapar

Itt van, és elveszi amit akar

Érzi a félelem szagát

Megnyalja vicsorgó fogát

Ráveti magát a védtelenre

Elbódítja a friss vér íze

Ösztönnel ölt, nem érzi súlyát

Ő képes megvédeni kölykei sorsát