Nappal oly békés-bájos
Kacagástól hangos a város
De ha ráteríti leplét az éj
Minden lélek érzi hogy fél
Rémek ébrednek nesszel-zajjal
Az erdő most oly nyughatatlan
Sír a gyermek, hívja az anyját
De a farkas üvölt, most vadászni jár
A gyermek hiába reszket az ágyban
még a felnőttek sem elég bátrak
Félnek felemelni, megölelni
Csak a sírás, az igazán megijeszti
Árny oson a tűzfalon
Bekúszik az ablakon
Éles karmával a falon kapar
Itt van, és elveszi amit akar
Érzi a félelem szagát
Megnyalja vicsorgó fogát
Ráveti magát a védtelenre
Elbódítja a friss vér íze
Ösztönnel ölt, nem érzi súlyát
Ő képes megvédeni kölykei sorsát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése