2009. szeptember 22., kedd

Szívdobbanás

Fekete volt a világ.
Nem volt fény,
Nem volt árny,
Egyedül volt a lány.

Dermedten állt.
Lélegzet.
Nem tudta él-e.
Lélegzett.

Magába húzta a tér.
Vákuum,
Nincs érzet,
Csak elképzelt élet.

Szél hangja szállt.
Érezte.
Kezébe fogta.
Érzet-e?

Piros volt az alkony.
Törött szín.
Kéklő víz,
Fagyott szilánktürkiz.

Világos lett.
Sötét.
Némaság zúg.
Sörét.

Esőfelhő kúszik.
Fél a Nap.
Erőtlen.
Árnyék hull a földre.

Remeg a hang.
Kiállt.
Villan a kép.
Kiált.

Szíve összeszorul.
Fény vakít,
Ég dörren,
Elmosott alak könnye.

Nincsenek megjegyzések: