Az álmok hercegnője

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon szomorú királyfi. Ugyan az ország lakói elégedettek voltak vele, az emberek tisztelték, soksok lány szeretett volna a felesége lenni, a testvérei szerették, voltak barátai, sokat tanult, ismerte a világot, de mégsem volt boldog. Mindig úgy érezte, valami hiányzik az életéből, és akárhogy kereste, nem találta meg.
Egyik este nem tudott elaludni. Felkelt az ágyából, és kinézett az ablakon. A közeli erdő vaksötétbe burkolódzott, de a kert tavacskáján halványan remegett a kövér hold fénye. Felnézett az égre, és megannyi fénylő pontot látott. Hirtelen egy erősödő fényt vett észre: egy üstökös suhant át a dombok fölött. A királyfinak eszébe jutott, hogy mikor egészen kisfiú volt még, édesanyja mesélt neki egy történetet, amiben egy árva kislány hullócsillagot látott, és teljesült a kívánsága. A királyfi nem hitt a mesékben, de most mégis kívánt. Azt kívánta, bárcsak megismerné, milyen boldognak lenni.
Aznap éjjel álmában találkozott egy hercegnővel. Olyan szépen mosolygott a királyfira, hogy azonnal elbűvölte. Megfogta a kezét, és az erdő felé szaladt. A sűrű erdő fenyvesében volt egy kis tisztás. Ott megálltak, a hercegnő a királyfi szemébe nézett, és táncolni kezdtek. A királyfi becsukta a szemét. Könnyedebbnek érezte magát, mintha repülnének, mintha a lábai nem is érnének a talajhoz. Amikor kinyitotta a szemét, már a csillagok csodás báljában táncolt a hercegnővel, kinek óriási szoknyája rózsaillatú levegőben szállt körülötte, s ezer fény csillogott rajta. Befogadta őket az ég a sötétség gyertyafényes palotájában.
A királyfi kora hajnalban ébredt fel. Ahogy kinézett az ablakon, látta az erdő mögött felkelő napot, és a halványrózsaszínben pompázó felhőket. Elmosolyodott. Felidézte magában az álmot, a hercegnőt, a bált és az érzést, melyet addig nem ismert: a könnyed, őszinte és tiszta boldogságot. A kertben sétálva ábrándozott, gondolkozott. A király könyvtárában megkereste a régi mesét, melyet anyjától hallott. Aztán elolvasott más meséket is, és már hitt bennük. Hitt bennük, mert tudta, hogy a kívánsága valóra válhat, ha bízik benne. Már képes volt elmerülni gondolataiban, ábrándozni szépről és boldogítóról, színekről és illatokról, érzésekről és vágyakról.
A hercegnő néha álmaiban meglátogatta őt. Soha, sehol másutt nem találkoztak, hiszen ő csak ott létezett: ő volt az álmok hercegnője...