Kalóz

Tomboljon a vihar, míg az utolsó ág le nem tört!
Zúgjon a szél, míg az utolsó fa ki nem dőlt!
Tenger hulláma nyelje el a legnagyobb hajót,
Szikla zúzza porrá a kegyetlen kalózt!

Vére vörösre festi fehér kezem,
Vére friss szagát már magamon érzem,
Vére sós íze nyelvemen árad szét,
Vére nekem adta a kalóz lelkét.

Egész testem beleremeg, ahogy átjárja
A gonosz gyilkos egyetlen vágya,
Hogy bosszút kell állnom halálán,
És felégetnem a világot, a máglyát.

Ki kell irtani minden ártó gondolatot,
Mely addig fájdalmat okozott, s
El kell pusztítani mindenkit,
Aki nem mert a szemembe nézni.

Szenvedjen az élő, ha ez nyújt vigaszt,
Mert a halott magához fogad egy inast,
Aki tűzön-vízen át kitart és szolgálja,
Míg beteljesül befejezetlen munkája.

Csak akkor nyugszik meg a lélek,
Ha megöli az összes éltető szívet,
Ami felesleges testben dobogott,
És táplált annyi végtelen undort.

A kalóz lelke minden csepp vérrel
Engem is egyre erősebbé tesz,
S így leszek képes tovább küzdeni,
Míg szabaddá lesz az én lelkem is.