Még él a múlt

Egy domb tetején vár.
Ott áll, s nem mozdul.
Egyedül maradt.

Őrzi a múltat.
Arra született,
Hogy megtámadják.

Minden nyíl megkarcolta.
A megrepedt falak
Egy golyóval lehulltanak.

Kővé dermedt fájdalom.
Sziklaként áll ellen a szélnek.
Vihar élesíti karmait.

Gyenge fuvallat jő.
Legurul egy kavics,
Homokpatak ered a nyomába.