Jó, nem kell erőltetni. Van, aki mégis megpróbálja. Van, aki azt mondja, szemét módon viselkedsz. Én azt kérdezem, mit rontottunk el. Mikor láttalak utoljára őszintén mosolyogni... Májusban.
Egyedül vagy. Nincsenek barátaid. Nincsen kire számítanod. Mindenki itt van, mindenki a kezét nyújtja, azért, hogy segítsen, és nem azért, hogy bántson. Ne félj tőlük! Tőlünk. Ne félj másoktól.
Az emlékeidet a saját nyakad köré csavartad. Egy ugrás hiányzik, hogy kötélen lógj. Hogy ne csak lélekben ne tudj többé mozogni...
Nem segítek ha nem akarod...
Nincs rám szükséged többé. Ne dobj el, mint egy rongyot.
*Ui. ez nem a szokásos őszi depresszió.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése