Megtorpant. Nem tudta, merre menjen tovább. Két út volt előtte. A bal oldali az erdő sűrűjébe vezetett. A sötétben elveszett az út, de zárt helyen kanyargott. A fák óvó karjai nyugodtan pihentek a csendben. A jobb oldali út az erdő szélén ment végig. Nyílt terepre vezetett, de arra világos volt.
Döntenie kellett. Eszébe jutott az is, hogy visszafordul, és visszamegy oda, ahonnan jött: haza, mely számára nem létezett többé. Már nem mert hátrafordulni. Becsukta a szemét, és elképzelte, ahogy lebegve hátrafelé száguld. Az erdő elsötétül, a két út összeolvad, bezárul előtte a jelen és újra képlékeny jövővé lesz.
Felnézett az égre. A Nap már lefelé ment, de még magasan úszott a kék tengerben - épp a jobbra tartó út felett. Elindult hát a Nap felé. Az út nem tartott sokáig: egy szakadék pereméhez vezetett. Ott ismét megállt. A szakadék másik oldala túl messze volt ahhoz, hogy átugorjon. A Nap erősen tűzött, de a szakadék alját nem világította meg. A lány lenézett. Várt, majd tett egy lépést előre...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése