A boldogság gyertyája

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ősz öregapó. A feleségét épp egy éve vesztette el. Gyertyát gyújtott. A házban teljes sötétség volt, csak a gyertya lángja világított. A bácsi csak nézte, nézte a lángot, és szeretett feleségére gondolt. Egyszer csak érezte, hogy a láng melegebb, fénye erősebb. Felállt a székről és becsukta a szemét; érezte a gyertya melegét. Akkor a láng kialudt. A bácsi lefeküdt aludni. Érezte, hogy valami más lett, valmi megváltozott. Másnap lehullott az első hó. Az utcában a gyerekek kimentek szánkózni, a szülők a gyerekekkel hógolyóztak, mindenki vidám volt. A bácsi tudta, mi történt.
Egy év múlva megint gyertyát gyújtott, s másnap megint lehullott a hó.
10 év telt el. Egy borús, esős napon a bácsi meghalt. Az évfordulón senki nem gyújtott gyertyát, se a bácsiért, se a feleségéért. Ezután többé nem esett hó. Senki sem értette, és senki sem volt boldog.
Csakhogy, ez nem tartott örökké. Évtizedekkel később a helyet már senki sem ismerte, de a téli hidegben egy fiatal fiú épp arra járt, és meglátta az elhagyatott házakat. Az üres, romos, alvó házak között szomorúság töltötte el. Becsukta a szemét és elindult, amerre a szíve húzta. A bácsi háza előtt megállt. Nem nyitotta ki a szemét. Vonzó melegséget érzett, és bement a házba, ahol az asztalon egy viaszgyertya világított. Kint nagyon hideg volt, de odabenn jó meleg. Elhatározta, hogy egyszer még visszajön ide.
Így is történt. 10 év múlva a feleségével és 2 gyermekével érkezett vissza. A bácsi házába költöztek be. Aznap este gyertyát gyújtottak.
Másnap vendégek érkeztek. A család híre elterjedt; sok-sok ember látogatott oda, és voltak, akik ott is maradtak. A falu újjá épült, sőt, várossá feljődött. Az emberek pedig boldogok voltak, mert a család minden évben, ugyanazon a napon gyertyát gyújtott.