Hosszú nyári estén
a teliholdat nézvén
eszembe jutottál.
A hold mögött derengő,
szürkén gomolygó felhők
a távolba hívtak.
Felém nyújtottad kezed,
én odaadtam neked,
s te magadhoz húztál.
Ahogy szemembe néztél,
halovány lett a holdfény,
s elengedted karom.
Most is a holdat nézem,
Te nem vagy itt, és félek.
Annyira hiányzol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése