Boldog volt

Némán álltam, vaksötétben
Fekete magány vett körül,
Hangos lárma fényessége
A Föld másik oldalán örült.

Boldog volt, hogy nem voltam ott,
Távol tőlem, hol nyugalom vár,
Csak szorongás, mit magammal hozok,
Pusztító, romboló könnyhullám.

Bizonytalan mozdulattal
Eindultam a fény felé.
Szemem elvakította és
Éles késsel hasított belém.

Feltépte a bőrömet,
Vérző nyakamba karmolt,
Mágnesként taszított el,
S az örök sötétségbe dobott.

Boldog volt, hogy nem voltam ott,
Távol tőlem, hol nyugalom vár,
Csak szorongás, mit magammal hozok,
Pusztító, romboló könnyhullám.

A földön fekve holtan
Elsüllyed a vértengerben,
S örök magányra kárhoztatva
A sötétség sírjában tűnik el.