Ködbe veszve

Hosszú szurdok völgyéből
Furcsa ködben felsejlő
Ismeretlen érzés világít.

Állni, s nézni a végtelent,
Mi mindenkinek mást jelent
Vagy most ugyanazt.

Halványan gőzölög,
A távolban mennydörög
És megremeg az ég.

Megreped a kőszikla
Belezuhan a szakadékba,
S magával sodor.

Összezúzza a fákat,
És a ropogó ágak
Sortüze hangzik.

Bárhol jár is, érdemes
Érezni, mily érdekes
Ez a szokatlan körülmény.

Sötét égnek csillaga
A ködben tükröződik vissza.
Káprázat az egész.

Nappali köd tüze ég,
Eső hűti a föld hevét,
Menekülni nem lehet.

Távoli világ kitép magából,
Jó nekem akárhol,
Csak veled legyek.

Érzés, hang,
Látvány, illat,
Élet.