Vakszerencse

Nem tudom én,
Az a naiv
Tudatlan létező,
Tudásra éhező,
Mi a világ mozgatója,
Ki lehet a sors írója.

Nincs isten,
Aki érez,
Nincs hatalom,
Ami harcol
Helyettem is a csatában,
Mit én vívok a halállal.

De van egy őr,
Fény, tűz, erő,
Ami másoktól megvéd,
Pedig nem csak az enyém,
Mert mindenkire vigyáz
A kegyetlen valóság.

Véletlen
Életben
Nem hagyhat senkit,
Inkább elpusztít,
De előtte még kihasználja,
Amit az élet ad számára.

S ha kérdezik,
Igen, létezik,
Van az a vakszerencse,
Ami nem szerepcsere,
De végigkísér egy életen át,
Hogy önmagam legyek és senki más.