Nem alszol, míg nincsen miért
Mert minden gondolat szenvedés,
Halálvágy és félelem,
Értelmetlen érzelem.
Nem élhetsz, míg nincsen kiért
Hisz levegő nélkül mit sem ér
Egy fojtogató élet,
Egy tehetetlen lélek.
Ha csalódás ráz fel az álmodból,
Egy ismerős hang a távolból
Önzetlen segítő kezet nyújt,
S feléd fordítja arcát a Hold.
Őszinte mosollyal vidít fel,
Vagy könnyes arccal kér, ha az kell,
De tudd, hogy mindig melletted áll,
És te mindig számíthatsz rá,
Hisz levegő nélkül mit sem ér
Egy fojtogató élet,
Egy tehetetlen lélek.
Egyetlen könnycsepp most a világ,
Mi sűrű súlyként gördül alá,
Mert benne van minden fájdalom,
Amint ott ül fáradt arcodon.
És látni, ahogy bár erőtlen,
Felébred az emlék szemedben.
A tekinteted komorrá lesz,
És elveszel a végtelenben,
Mert minden gondolat szenvedés,
Halálvágy és félelem,
Értelmetlen érzelem.
Ahogy a vágy nagyot nyújtózik,
Jó reggelt köszönve távozik,
S hagy neked néhány rövid órát,
Hogy még egy kicsit ne gondolj rá.
Úgyis mindjárt itt az éjszaka.
Amit kisajátít magának,
Elrabolja az édes álmot,
Elveszi tőled a világot,
Hisz levegő nélkül mit sem ér
Egy fojtogató élet,
Egy tehetetlen lélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése